Amikor megnyitotta az e-mailt, el sem hitte a szemének, amit lát.

A város legmenőbb szabadulószobájának, a Tranzitnak a visszaigazolása. Már rég elfelejtette, hogy regisztrált a felületükön egy játékra, miután annyit beszéltek róla. Király, high-tech, elképesztő. Még senki sem szabadult ki segítség nélkül. Vagy, ami még jobb: még senki sem szabadult.

Ezt azért nem hitte el.

A honlapjuk mindössze egy oldalas volt. Legfelül egy kép rémisztő alakot ábrázolt: arcán halálfejrajzolat, mellkasán fekete körök, csigolyái és bordái kilátszottak a hús alól. Haján és nyakán csengettyűk lógtak, egyik kezében fáklya, a másikban bárd. A sarokban felirat: Ah Puch. – Talán a csávó neve – gondolta, majd elolvasta a kép alatti sort: „Jelöld be a neked tetszőt, majd értesítünk a Játék időpontjáról!”  Alatta ismeretlen jelek sorozata a képernyő aljáig, olyanok, mint a hieroglifák, talán azték vagy maja, nem igazán tudta. Találomra kiválasztott egyet és klikk. Nem történt semmi. Miután hiába várta a visszaigazolást, arra gondolt, talán nem is sikerült. Többet nem próbálkozott, idővel el is felejtette az egészet. Most meg itt volt az e-mail, pedig a reggeli karambol után már azt hitte, hogy ez a nap is felejtős. – Hogy előzött az a …!

Végül ketten mentek el.

A szoba egy külső kerületben volt egy szürke bérház alagsorában. Szűk lépcsőn kellett lemenni, odalent félhomály uralkodott. A pult mögött egy fiatal srác állt. Valahogy fura volt. Farmert viselt és kapucnis melegítőt, kapucniját a szemébe húzta. Rossz érzés kerítette hatalmába, míg beszélt.

– Tilos felmászni a falra, nem kell erőt alkalmazni, mindent csak ésszel, logikával – hadarta el a mondókáját, mint aki már ezredszer mondja el ugyanazt.  Ők meg lehajtott fejjel álltak ott, nem mert a beszélő szemébe nézni és alig várta, hogy szabadulhasson. De nem a szobából, hanem ebből a kényelmetlen helyzetből! Legszívesebben a lépcső felé vette volna azonnal az irányt, ki a szabadba, a friss levegőre, minél messzebb innen.

– Melyik a jobb? Az örök boldogság vagy a tojásos szendvics? – hallotta végül az utolsó szavakat.

– Mi van?! Mi ez, valami McDo-s szoba?! – vihogott zavartan a társa.

– Más szobáktól eltérően nálunk nincs segítség, egyedül kell kitalálnotok – fojtotta belé a szót dörgő hangon a fiú, majd a rémült arcukra nézve talán elvigyorodott: – Eddig mindenki megoldotta.

Mikor beléptek a félhomályos előtérből a sötét szobába, még mindig azon gondolkodott, hogy vajon mi zavarta annyira a srácban.

Aztán leesett.

Egyáltalán honnan vette, hogy egy srác volt, miből gondolta, hogy fiatal? Hiszen az arcát nem is látta, sem a száját, sem a szemeit, sem a… Semmit. Csak az agya gondolta, hogy egy fiatal sráccal áll szemben, hisz az agya nem hagyhatta, hogy egy nagy sötét pacát lásson ott, ahol egy arcnak kellett volna lennie. Nyirkos lett a tenyere, a felismeréstől görcsbe rándult a gyomra és hányingere támadt.

– Ez kemény volt. Nyomjuk le gyorsan haver, aztán húzzunk innen!

– Ó nem, nem lehet – motyogott magában. Már sejtette hol van. De hogyan? Megfordult hirtelen, ám döbbenten látta, hogy a vasajtó eltűnt.

Fények gyúltak. A szoba sokkal tágasabb volt, mint azt kívülről sejteni lehetett. Szinte üres volt. Tükörsima márványpadló, beton falak.

Szemközt két ajtó, rajtuk felirat.

A baloldalin mindössze ennyi: Örök boldogság. A másikon: Tojásos szendvics.

– Haver, ez tök béna, semmi sem jobb az örök boldogságnál! – szólt a másik és azzal a lendülettel benyitott a baloldali ajtón. Lángnyelvek csaptak ki a nyíláson és elnyelték a férfit. Gúnyos, ördögi kacaj harsant fel, majd az ajtó becsapódott.

Mindez olyan hirtelen játszódott le, hogy neki esélye sem volt megelőzni.

– Semmi sem jobb az örök boldogságnál, de egy tojásos szendvics is jobb, mintha nem jutna semmi sem. Logikailag ebből az következik, hogy a tojásos szendvics jobb, mint az örök boldogság – következtette ki. – Marhaság!

Azért lenyomta a jobboldali ajtó kilincsét. – Hát persze – suhant át a fején – a karambol!

S belépett a Mennyország kapuján.

Egy pályázatra írt szösszenet, amelynek alapötletét a benne található logikai feladványa adta.

Ha tetszik az oldal, kérlek oszd meg!