– Önnek kérem, nincs igaza – mondta a telefonba igen diplomatikusan, mérsékelt hangon, de mégis határozottan a kövér és kopasz Politikus a két utolsó szót erőteljesen kihangsúlyozva.

– Nem, nem. Ön az, akinek nincs igaza! – utasította vissza udvariasan, ámde keményen a fiatal és jóképű Politikus.

– Nyomatékosan kérem, hogy engem ne hazudtoljon meg – mondta még mindig visszafogottan, de egyre idegesebben a kövér.

– Én önt nem hazudtolom meg, de a mi igazságérzetünk olyan fejlett, hogy a mi országunk és a mi népünk mindig is az igazság oldalán harcolt, természetesen mindig a békéért – állította magabiztosan a fiatal.

– Igeeen?! Igeeen?! Ezzel azt akarja sejtetni, hogy mi nem? Minekünk a béke talán smafu? Mi talán nem ölnénk meg akár milliókat, mit milliókat, akár milliárdokat is a békéért? És mi talán kevésbé vagyunk igazságosok, mint önök? Mi, akik Justitia csecsein nevelkedtünk? – kiabált most már felfújódott és kivörösödött fejjel a kövér és kopasz Politikus.

– Én ilyet nem mondtam.

– De igenis mondott!

– Én? Kikérem magamnak. Maga csak ne mondja meg nekem, hogy mit mondtam és mit nem, nekem, az igazmondás bajnokának, akinek már az oviban is mérleg volt a jele!!! – kelt ki magából erre már a fiatal és jóképű Politikus is.

– Talán inkább méreg…

– Maga teljesen meghülyült, maga zsírpacni ???!!! – ordított eltorzult arccal – és már nem is volt annyira jóképű – a fiatal Politikus.

És így süllyedt egyre lejjebb és lejjebb és harcolt szenvedélyesen az igazságért a két Politikus. Közben mindkettejük keze a piros gombon nyugodott. Egy darabig. Amíg meg nem nyomták. Pont egyszerre.

A Föld percek alatt forrón és kékes-sárgán izzó tűzgolyóvá változott és így száguldott tovább égi pályáján a Nap körül. Ha lett volna valaki a Holdon, aki nézze, annak igencsak gyönyörű látványban lett volna része.

De sajnos nem volt ott senki.

Ha tetszik az oldal, kérlek oszd meg!