Pusztulás

Pusztulás

Szürke-kopár kő, sáros rom, Egykor tündöklő városom. Csótány fut, szalad szerteszét; Az Igaz elveszti eszét. Gaz burjánzik az ablakon, A házban, hol még én lakom; Surran, nő, hallom a neszét. Az Igaz elveszti eszét. Ledőlnek a fák, s az ikonok. Új rabság közeleg....