A 7-es buszra vártam, amikor odalépett hozzám.

– Helló István – szólított meg negédesen.

– Ööö… – nyögtem és látványosan köhécselni kezdtem, mivel fogalmam sem volt, ki is ő valójában. – Bocsi, parlagfű ízé, tudod!!!

– Gyerekek? Hallom kirúgtak a munkahelyedről! – folytatta ügybuzgón. Úgy tűnt valóban ismer.

Semmitmondó bölcsességgel bólogattam. Agyam zakatolt, de sehogy sem ugrott be.

– Emlékszel legutóbb? – kérdezte sunyi pofával, hogy gebedne meg ez… a francba… ki a fene ez?

És akkor a semmiből felbukkant a 8E járat. Ő nem mozdult. Gyorsan felszálltam.

Tétován intettem az ismeretlen ismerősnek, közben a busz elindult.

Persze elkéstem…

Ha tetszik az oldal, kérlek oszd meg!