Talán szerda van. Az örvénylés kiszámíthatatlan káosza jellegtelen nőt sodor mögém a 7-esen. Ange ou Demon parfümje, forró pihegése, buja kisugárzása hétköznapinak mégsem mondható. Araszolunk, zötyögünk, kezünk véletlenül összeér.

Fényrobbanás…

Tükör által homályosan látom őt meztelenül táncolni egy domb tetején, teste sárral bekenve, disznózsíros haja fürtökben csüng. Karját az ég felé nyújtva monoton hangon kántál, valakit megidéz. Bűbáj suhan végig a vérvörös tájon, és lám, a holdfényes viharfelhők szürkésfehér vásznára kirajzolódik Belzebub baljós árnyalakja…

A Keletinél lefékezünk, a nő arrébb csusszan, a látomás véget ér. Leszáll. Megbabonázva bámulom. Visszafordul.

Szeme közönyös, mégis ajkán kaján mosollyal, az ujjait begörbítve vészjóslón hívogat…

Ha tetszik az oldal, kérlek oszd meg!