Aki 15 éve járt ott, el sem tudja képzelni, hogy megváltozott a Király utca és környéke. Számlálatlanul sorakoznak a bárok, éttermek. Fényesek, modernek, mesterkélten berendezettek. Külföldiek és felvágós fiatalok zajos beszélgetésétől vibrál a levegő. A világon bárhol lehetnénk.

Itthon vagyunk, mégsem otthon.

A minap a barátommal kerestünk egy szerényebb helyet, talán egy kicsit a múltat is. Egyszer csak felkiált: – Jé, a Wichmann!

Kopott cégér alatt szürke ajtó. Húsz éve volt, hogy utoljára itt jártunk. Faasztalok, fa székek, a falakon kajakos képek. A budi ereszt. Mint régen. Az arcok – kik bent iszogatnak – is a régiek. Nekem legalábbis úgy tűnik.

Megtaláltuk.

A mű a 100 szóban Budapest pályázatra készült. Sajnos úgy tudom, hogy a kocsma azóta bezárt.

Ha tetszik az oldal, kérlek oszd meg!