Ha balra nézek, az ásító Alagutat látom, mellette a Sikló ereszkedik épp alá. Odalent sorok kígyóznak a jegypénztáránál. Egy anyuka a babakocsijába hajol, valamit gügyöghet, egy gördeszkás srác zúg el mellette, épphogy elkerülik az ütközést. Fent a turulmadár méltatlankodva nézi őket, majd kifeszítve szárnyát őrködik tovább.

Ha jobbra nézek, az Akadémia méltóságteljes épületét látom, a háttérben a Bazilika kupolája mered az égre. Autók zúgnak a rakparton, turisták hada hömpölyög a járdákon, meg-megtorpanva nézelődnek, majd mennek tovább. Az élet folyik a maga által kivájt kanyargós medrében, a város szíve egyenletes tempóban lüktet.

Még egyszer utoljára körbenézek, majd… a mélybe vetem magam.

A művet a 100 szóban Budapest pályázatra írtam. Eredménytelenül.

Ha tetszik az oldal, kérlek oszd meg!